Kápolnapuszta

Kápolnapuszta

Általános információ
Cím: Kápolnapuszta – Bivalyrezervátum
GPS: 46.581917, 17.203002

Nyitva tartás:

Április 1 – április 30. között: 9:00-17:00
Május 1 – augusztus 31. között: 9:00-19:00
Szeptember 1 – október 31. között: 9:00-17:00
November 1 – március 31. között: 9:00-16:00
Ünnepi nyitva tartás:
Változatlan nyitva tartással, ünnepnapokon is nyitva tart!
Belépőjegy
Felnőtt jegy: 700 Ft
Kedvezményezett jegy: 600 Ft
Gyermek jegy (3-14 éves): 400 Ft
ÉrdekességekA bivaly alakja sok mesében és mondában feltűnik, elsősorban Ázsiában, hiszen ott ezek az állatok mindennapi munkaeszköznek számítanak, és szoros közelségben élnek az emberrel. Az indiai mitológiában például Mahishasura démon egy félig bivaly, félig emberi lény, amelyet egy istenség sem tudott legyőzni Durga, a háború istenének kivételével. De a hinduknál sem éppen pozitív szerepben tetszeleg: Yamát, az alvilág istenét gyakran vizibivalyon lovagolva ábrázolják. Egyébként kevés veszedelmesebb állat létezik a felhergelt bivalybikánál, de támadni csak akkor támad, ha sarokba szorítják. Kipling Dzsungel könyvében a tigrist Shir Khan-t is bivalyok tiporják halálra.
És legvégül: a kínai asztrológia egyik jegye a Bivaly.

Nemcsak nyáron de ősszel, tavasszal – és az edzettebbeknek télen is – fantasztikus vasárnapi program a kápolnapusztai bivalyrezervátumban tett kirándulás.

Itt dagonyázás és kérődzés közben figyelhetők meg ezek az eredetileg Ázsiából származó tulkok.

Ezeket a békés állatokat Magyarországon a múlt században munkára használták – manapság Kínában és Thaiföldön látni ilyent a rizsföldeken – és nem rezervátumokban mutogatták. Kiváló igavonók, és ha valaki eddig úgy gondolta, hogy az energiát csak és kizárólag húsevéssel lehet pótolni, és ily módon testi erőre szert tenni, akkor javasoljuk, nézze meg a bivalyokat.

Zöldségen – vagyis kákán, szittyón és mocsári füveken – kívül nem esznek mást, mégis, a bivalytehenek súlya a 800 kilogrammot is eléri. Ezek a megrögzött vegetáriánusok képesek hatalmas termésköveket, farönköket elvontatni, vagy feltörni a termőföldet.

Magyarországon a bivalyt az 1500-as évektől kezdve tenyésztették, és előszeretettel alkalmazták őket mocsaras, lápos területeken – mint a zalai vagy somogyi vidékeken is.

A nálunk őshonos tulkokat például a hévízi tó lefolyójának tisztítására is bevetették – hatalmas súlyukkal kitaposták a csatornába benőtt füveket, hínarat – ami egyben táplálékul is szolgált – így engedve szabad utat a víznek.

A bivalyt azonban nemcsak igavonásra használták. Tejéből – melynek zsírtartalma a tehéntejének a kétszerese – mozzarellát, feta sajtot készítenek, húsa azonban nem annyira értékes, mint a szarvasmarháé.

A huszadik század első évtizedeiben a történelmi Magyarországon még több mint másfél-százezer bivaly élt, számuk azonban a II. világháborút követően erőteljesen megcsappant. Ma már alig néhány tucatnyi legelészik a honi nemzeti parkok területén. A kápolnapusztai telep – az ország legnagyobb bivalyállományával – elsősorban a génmegőrzésben játszik fontos szerepet.

A telep áttekinthetően bemutatja nemcsak a bivalyok, de a múlt századi emberek életét, a Kis-Balaton élővilágát. A sétautak amelyek behálózzák a rezervátumot, kilátókhoz visznek, vagy elkanyarodnak a bivalyok kedvenc dagonyázóhelyéhez, vagy a karámokhoz, ahol – ha éppen „otthon vannak” meg is lehet simogatni őket a kerítésen keresztül – de csak óvatosan.