Madarász Isti rendezésében a Magyarország és a
Budapest imázs filmek után a napokban látott napvilágot az új Hévíz imázs film.
A turisztikai film
kategóriában többszörös díjnyertes rendezővel beszélgettünk.
– A Magyarország és a Budapest filmben nagy
sikert aratott a hazai találmányok felvonultatása. Folytatódott ez a
gondolatvilág Hévíz esetében is?
– Igazság szerint nagyon szerettük volna elkerülni,
hogy folytatódjon. Jó büszkének lenni a találmányainkra, a kreatív, okos
magyarokra – de ezt már kétszer is „elsütöttük”, szeretném hinni,
hogy ezen túl is vannak dolgok, amikre büszkék lehetünk; illetve, a találmányokhoz sokszor túlságosan is a
múltba kellett nézni, vagy a határainkon túlra, ahol ezek a fejlesztések
konkrétan megvalósultak – úgyhogy ezúttal tényleg azzal akartunk foglalkozni,
ami ITT van, ami MOST van – konkrétan Hévízen és környékén.
– Az elmúlt időszakban számos díjat ítéltek az
általad rendezett turisztikai filmeknek. Melyek voltak ezek, melyikre vagy a
legbüszkébb?
– A Budapest, illetve a Magyarország imidzsfilmek
díjakat nyertek itthon és szerte Európában, Lettországban, Lengyelországban,
Portugáliában, Szerbiában és Ausztriában, de megkapták az Olasz Köztársaság
Emlékérmét is. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy úgy tűnik, az emberek
nagyon szerették a filmeket.
– Ilyen sok díjátadó
mellett mikor maradt időd forgatni? Hogyan készült a Hévíz film?
– Azért nem volt ez olyan sok…. legalább is én még mentem volna
szívesen többre is….
A Hévíz film forgatásának legnagyobb előnye dgfev online casino az volt,
hogy egy helyen voltunk, nem az utazgatással ment el az idő, hanem a lényegre
koncentrálhattunk. Fantasztikus időt töltöttünk Hévízen, az előkészítés és a
forgatás alatt is, napról-napra jobban belefeledkeztünk a környékbe, egyre több
olyan fantasztikus apróságot fedeztünk fel a nyilvánvaló csodák mellett,
amiktől azt gondolom, hogy igazán életre kelt a film. Mert a gyógytó meg a
vízililiom természetesen adja magát, de amikor pár nappal később felfedezzük a
lépcső alatt lakó vöcsökcsaládot, vagy egy mindössze két asztalból álló
ici-pici borozót – na, azok adnak igazán autentikus ízt egy ilyen filmnek!
Ráadásul Hévízen a munka után is jó volt lenni, én
ráadásul a forgatás befejeztével a családommal is visszajöttem ide…. úgyhogy
lassan tiszteletbeli polgár leszek itt….
– A film zenei világára a
modernitás és a népzene ötvözése jellemző. Ezúttal is a Balkan Fanatikkal
dolgoztatok együtt?
– Nem, mert most nem egy dalt szerettem volna a
filmhez, hanem instrumentális kísérőzenét. A Balkan Fanatik kétségtelenül a
műfaj legjobbja, az előző imidzsfilmek sikere ráadásul nagyrészt az ő zenéjüknek
köszönhető, efelől nincsen kétségem. Azonban nem akartam ennyire ismételni
magunkat, voltak tudatos eltávolodások az előző filmek stílusától – úgy
gondolom, így egészséges ez. Szilágyi Barnabás barátom írta és hangszerelte a
zenét a megrendelő dalválasztása alapján. A munka érdekessége az volt, hogy ő
jelenleg New York-ban él, így csak
éjszakánként tudtunk beszélgetni, vagy mindent az interneten küldözgettünk
egymásnak. Fantasztikusan tehetséges zeneszerző ő, még sok nagyszerű dolgot
fogunk tőle hallani – remélem, sokat az én filmjeim alatt!
Nincs más hátra, nézzük meg, hogy miről is beszéltünk!