Időpont: 2015. május 9 – június 21.
Helyszín: Keszthely Balaton Múzeum
Guido Vedovato autodidakta képzőművész, aki tudatosan választotta kifejezőeszközül a neoprimitív stílust. Ars poeticájának szerves része az ősi technikákhoz és látásmódhoz való ragaszkodás.Autonóm stílusjegyek jellemzik képi kultúráját, műveiben a gyermekkor emlékei elevenednek meg és keveredik a valóság a fantáziával, így alkotva egy hívogató, varázslatos, kissé szürreális világot. Színpompás, részletekben gazdag festményeivel képzeletben bebarangolhatjuk az Olasz Alpokat és feltárul előttünk az a rejtett, érintetlen vidék, amit Vedovato oly jól ismer, és oly annyira szeret.
Az egyiptomi művészet látásmódját idéző, teret kiforgató festményei megváltoztatják az ábrázolt világ, s benne a lények, tárgyak arányait, eltolja és összekeveri a megszokott térbeli mértékeket, így nézőjét elveszejti bűvös világa mélyén, képeinek összhatása azonban mégis idilli marad.
Vizuális muníciók, a motívumkincs eredete és a motivációk:
Az olasz Alpok lábánál fekvő Vicenzában született 1961-ben. Ifjú éveiben sok időt töltött a család hegyi házában. Ekkor ismerkedett meg a falusi emberek hagyományos életével és a falvakat körülvevő természeti világgal. Ezek váltak művei témájává és innen merítette főbb motívumait is, mint például a macskát, a kakast és a – munkájuk mellett éjszaka alkotó naiv művészeket szimbolizáló – baglyot is.
Festményei mindig apró történeteket mesélnek el a hegyvidék mindennapjairól. Képei virtuális skanzenként mutatják be az olasz falvakat, ahol az emberek élik csendes, megszokott életüket, mely alig-alig változott a XX. század folyamán. Vedovato mondanivalója személyes jellegű, művei világképét tükrözik. Célja, hogy meseszerű ábrázolásmódjával megörökítse a helyi szokásokat, hagyományokat, miliőt, s közben egyetemes értékeket konzervál azzal, hogy bemutatja ezeket a tájakat, ezeket az embereket és ősi foglalkozásaikat, mielőtt végképp elnyeli őket Itália modern világa. „Az emberek, úgy tűnik, kezdik elfelejteni, milyen volt az élet mondjuk ötven évvel ezelőtt – különösen vidéken és a hegyekben. A fiatalok már alig tudnak valamit az eredetükről és a gyökereikről, fogalmuk sincs apáik, nagyapáik világáról. Az alkotásaimmal az a célom, hogy mindenkit emlékeztessek: nem szabad elfelejtenünk, mire tanít a múlt.”